A következő történetem érzékeny témát érint: egy gyermek súlyos betegségéről szól, ugyanakkor nem a veszteségről, hanem a reményről mesél. Arról, hogy milyen sokat jelenthet az, ha valaki hisz bennünk!

És talán arról is, hogy szülőként miért szeretnénk mindannyian megtenni azt a kis pluszt azokért, akiket a legjobban szeretünk.

Ha van néhány nyugodt perced, szeretettel ajánlom ezt a rövid történetet.

Volt egyszer egy kislány, aki ősszel súlyosan megbetegedett. Az orvosok azt mondták a szüleinek, hogy valószínűleg a tavaszt már nem fogja megélni. Sőt mire az utolsó levél is lehull a fáról, addigra lehet, hogy ő sem lesz már velük. Hazavitték a szülők, az ágyát az udvari ablakhoz tették, ahonnan egy fát látott.

A kislány nap mint nap nézte a fát. Teltek a hetek, a hónapok, hullottak a levelek… végül már csak egyetlen egy maradt. De azt a levelet csak nem akarta a szél se bántani.

És közben eljött a tavasz. Csoda történt,  a kislány erőre kapott. 

Egy szép napon a kislány kiment, felmászott a fára, hogy megnézze azt az utolsó falevelet.

Akkor vette észre, hogy valaki azt a levelet odaragasztotta…

Valaki hitt benne, adott neki időt, reményt, esélyt. 

Amikor ezt a történetet először hallottam, sokáig velem maradt.

Talán azért, mert szülőként mindannyian szeretnénk valahogy „odaragasztani egy levelet” azoknak, akiket a legjobban szeretünk. Nem azért, mert minden nehézséget meg tudunk akadályozni. Nem azért, mert minden kockázatot ki tudunk zárni. Hanem azért, mert szeretnénk megtenni azt, amit lehet.

Sok szülővel beszélgetve ezt látom akkor is, amikor a gyermekeik egészségéről, jövőjéről vagy biztonságáról gondolkodnak.

Sokan szeretnék a gyermeküket is egészségbiztosítási védelembe bevonni. Ma már bizonyos egészségbiztosítási megoldásoknál erre is van lehetőség. Nem azért, mert bajt várunk, hanem azért, mert szeretnénk felkészülni azokra a helyzetekre, amelyekre lehet.

Mert néha egy „odaragadt levél” nem csodát jelent. Hanem reményt, figyelmet, gondoskodást.

És annak a tudatát, hogy amikor lehetőségünk volt rá, megtettük azt a kis lépést azokért, akik a legfontosabbak számunkra.

Mert a biztonságérzet sokszor nem a nagy dolgokban születik meg.

Hanem azokban az apró döntésekben, amelyeket szeretetből hozunk meg.

Kiss Péter
Biztonsagérzet.hu alapítója

👉Kövess minket BIZTONSÁGÉRZET tippekért: Facebook