Hajnali négy óra. A legtöbb ember ilyenkor még alszik. Róbert már felkel.

Fél ötkor ott van a műhelyében, és előkészíti az aznapi munkához szükséges lemezeket. Bádogosmester, ráadásul azon kevesek közé tartozik, akiknek még saját élhajlítógépük is van.

Amikor először jártam nála, büszkén mutatta meg a műhelyét. Gépek, szerszámok, lemezek mindenfelé. Látszott, hogy ez nem egyszerűen a munkahelye. Évtizedek munkája van benne.

Fél hét körül megérkeznek a kollégái. Közösen elkészítik a szükséges hajlításokat, aztán irány az építkezés. Nyolckor már dolgoznak, és általában délután ötig meg sem állnak.

Ha összeszámoljuk, Róbert naponta több mint tizenkét órát tölt a vállalkozásával. Ötvenéves. Amikor a pénzügyeiről kezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy mindez számára nagyjából havi egymillió forintos jövedelmet jelent.

– Robi, tudod, hogy vannak olyan jó szakemberek, akik úgy számolnak, hogy egy vállalkozó mesterembernek naponta akár százezer forintot is ki kell termelnie saját maga után?

Hiszen abból még autót kell fenntartani és tankolni, gépeket és szerszámokat vásárolni, gondoskodni kell a nyugdíjas évekről, biztosításokról, és közben ma is normális életszínvonalon kell élni.

Elmosolyodott.

– Tudod, Péter, nekem vállalkozóként egy nagy problémám van. Nem foglalkozom a pénzzel.

Ezt olyan természetességgel és jókedvvel mondta, hogy én is elmosolyodtam.

– Robi, akkor ebben megpróbálhatok neked segíteni?

Frissen készítettem egy táblázatot. Nem bonyolítottam túl. A havi egymillió forintos jövedelméből indultunk ki, és feltettünk egy egyszerű kérdést:

Mi történne, ha évente csak tíz százalékkal tudná növelni a saját jövedelmét?

Az első évben az egymillióból 1,1 millió lenne. A következőben 1,21 millió. Utána 1,331 millió.

Nem azt feltételeztük, hogy Róbert egyik napról a másikra kétszer annyit kér a munkájáért. Éppen ellenkezőleg. Lassan haladhatunk. Így hét-nyolc év is eltelhet, mire eljut arra a jövedelmi szintre, amelyen néhány más, jól szervezett mesterember már ma is dolgozik.

Hatvanéves koránál pedig megállítottuk a tervezett növekedést. Nem számoltunk azzal, hogy élete végéig minden évben újabb tíz százalékkal emelheti a jövedelmét. Hatvan és hatvanöt éves kora között már havi 2,6 millió forintos plafonnal számoltunk.

És ekkor jött az első szám, amelynél Gábor már nem mosolygott annyira. Ha a következő tizenöt évben egyszerűen maradna a havi egymillió forintos szinten, ahhoz képest a fokozatos emelés:

167 174 005 forint többletbevételt jelenthetne. Nem azért, mert többet dolgozik. Hajnali négykor már most is felkel. Hanem azért, mert elkezd foglalkozni azzal, hogy mennyit ér a munkája.

Aztán megmutattam neki egy másik számot. Ha ezt a pályát végig tudja dolgozni 65 éves koráig, a modellünk szerint a következő tizenöt évben összesen körülbelül 347 millió forint bevételt tudna megtermelni.

Ezután feltettünk egy kellemetlenebb kérdést. Mi történik, ha nem tud dolgozni? Egy bádogosmester nem íróasztal mögött keresi a pénzét. Létrára mászik, tetőn dolgozik, lemezeket mozgat, gépeket használ. A teste nem egyszerűen elviszi őt a munkahelyére.

A teste maga is munkaeszköz. Ezért megnéztük a másik végletet is.

Mi történne akkor, ha akár egy létrás baleset vagy egy nagyobb betegség miatt kiesne a munkából, és a következő tizenöt évben csak egy körülbelül havi 150 ezer forintról induló, a modellünkben évente 5 százalékkal emelkedő állami szociális ellátásra számíthatna?

A táblázat végén már csak: 38 841 414 forint állt.

*A táblázat szemléltető pénzügyi modell. Az állami ellátás oldalán havi 150 000 Ft-os induló összeggel és évi 5%-os emelkedéssel számoltunk; nem nyugdíj- vagy társadalombiztosítási előrejelzés.

Ott ültünk a műhelyben, körülöttünk Robi gépeivel, szerszámaival, autóival. És egyszer csak egészen más értelmet kapott az a kérdés, hogy:

Mi Róbert legnagyobb vagyona?

A háza? A műhely? Az élhajlítógépe? Az autói? Nem.

A számításunk alapján a legnagyobb gazdasági és emberi értéke az, hogy holnap reggel négykor fel tud kelni. Hogy fél ötkor oda tud állni a gép mellé. Hogy fel tud mászni a létrára. Hogy délután öt után is még mindig képes akár árajánlatokon és felméréseken dolgozni.

Hogy mindezt meg tudja tenni újra másnap, jövőre és remélhetőleg még hosszú éveken keresztül.

Ez a felismerés változtatta meg a biztosításról szóló beszélgetésünket is. Mert ha van egy háromszázmillió forintot meghaladó jövőbeni keresőképességünk, akkor talán nem az a megfelelő kérdés, hogy drága-e havi harmincezer forint annak a védelmére.

Hanem az, hogy mi történik a család pénzügyeivel, ha ez a keresőképesség egyik napról a másikra eltűnik.
Róbertnek ezért végül egy körülbelül havi 30 ezer forintos vállalkozói élet- és egészségbiztosítási védelmet állítottunk össze. Került bele védelem nagy betegségekre, súlyos egészségkárosodásra, és olyan nagy értékű diagnosztikai szolgáltatások is, amelyek egy problémás élethelyzetben segíthetnek abban, hogy minél gyorsabban eljusson a szükséges UH-, CT-, akár PET-CT-vizsgálatokra is.

Mert egy ötvenéves mesterembernél az időnek különös értéke van. Nemcsak azért, mert minden munkanap pénzt termel. Hanem azért is, mert egy egészségügyi probléma esetén minden olyan nap számíthat, amely közelebb viszi a diagnózishoz, a kezeléshez és – ha lehetséges – a munkába való visszatéréshez.

Róbert műhelyében rengeteg értékes dolgot láttam azon a napon. De a legértékesebbet nem lehetett vállalkozói leltárba venni.

✨ Tanulság

Tipikusan a dohányzásról sokan kiszámolják, hogy 15-20 év alatt akár egy lakás árát is el lehet füstölni. Érdekes módon ugyanezt ritkábban tesszük meg az elmaradt bevételeinkkel vagy felesleges kiadásainkkal.

Pedig egy elmaradt béremelés vagy havi néhány tízezer forint felesleges költés tíz-tizenöt-húsz év alatt – az elmaradt hozamokkal együtt – már több tíz- vagy százmilliós összeggé nőhet.

Ezért a rendszeres kiadásainkat és elmaradt bevételeinket ne egy hónapra számoljuk ki. Számoljuk ki húsz évre. Lehet, hogy az eredmény a szokásainkat is megváltoztatja.

Kiss Péter
Biztonsagérzet.hu alapítója

👉Kövess minket BIZTONSÁGÉRZET tippekért: Facebook